Jóga történelem

A jóga története és eredete több ezer évre nyúlik vissza, és szorosan kapcsolódik India spirituális és filozófiai hagyományaihoz. A szó maga a szanszkrit yuj gyökből ered, amely „egyesülést” vagy „összekapcsolódást” jelent – test, lélek és szellem egyesülését.

A jóga eredete és fejlődése

Ősi gyökerek: Védikus korszak (azaz 1500–500 körül)
- A jóga első említése a több mint 3000 éves Rigvédában található, amely a legrébebbi hindu szentírások egyike.
- A védikus papok (rishik) már gyakoroltak meditációs és rituális technikákat, hogy elérjék a transzcendens tudatállapotot.
A klasszikus jóga: Upanisadok és a Bhagavad-gítá (azaz 500–200)
- Az Upanisadok a meditációt és az önmegvalósítást hangsúlyozták.
- A Bhagavad-gítá , a hindu eposz, a Mahábhárata része, három jógautat ír le:
  - Karma-jóga (cselekvés útja),
  - Bhakti-jóga (odaadás és szeretet útja),
  - Dnyána-jóga (tudás útja).
A klasszikus jóga rendszerezése: Patañjali és a Jóga-szútrák (azaz 200–i.sz. 400)
- Patañjali bölcs összeállította a Jógaszútrákat , nyelv-lefektette az ún. Astánga (nyolcágú) jóga rendszerét:
  - Jama (erkölcsi elvek)
  - Nijama (önfegyelem)
  - Ászana (teszthelyzetek)
  - Pránájáma (légzéskontroll)
  - Pratjáhára (érzékek visszavonása)
  - Dháraná (koncentráció)
  - Dhyána (meditáció)
  - Szamádhi (megvilágosodás)
Posztklasszikus és középkori jóga (i.sz. 500–1700)
- A tantrikus és hatha-jóga fejlődése.
- A Hatha-jóga Pradípiká (15. század) a teszt és energia tisztításának fontosságát emeli ki, számos ászanával és légzéstechnikával.
Modern jóga (19. századtól napjainkig)
- Nyugaton a 19–20. században terjedt el, főként olyan mesterek által, mint Swami Vivekananda, Tirumalai Krishnamacharya, BKS Iyengar, Pattabhi Jois és Sivananda.
- Ma számos jógairányzat létezik, pl. Hatha, Vinyásza, Ashtanga, Kundalini, Jnana, Bhakti és más spirituális vagy fizikai alapú jógastílusok.