Mi közöm van nekem a jógához!

Azon túl, hogy szeretem? Megmentett.

Soha nem gondoltam, hogy valaha is közöm lesz hozzá. Bármit amit tudtam, hallottam s főleg gondoltam róla, az épp ellentétes volt az én habitusommal.

Aztán jött egy nagyon sötét időszak az életemben. Depresszió, szorongás, magány. Pánik, harag, kétségbeesés.

Szükségem volt egy kézre, aki kiemel. Erre azonban nem volt senki. Ki is lehetett volna, ha nem saját magam.